Eltelt a második hét a suliban + Canterbury

Kedves Olvasó,

Ez a hét a visszaesések hete volt, amennyire jónak éreztem az első hetet, olyan rosszul ment ez a hét. Rengeteget haladtunk a tananyagban és rengeteg újdonságot is tanultam. Amit a legjobban kiemelnék az a kiejtés gyakorlása. (Megjegyzem: Magyarországon tanult tizen x év alatt egyik tanár sem mesélte le, hogy hogyan is van az angol kiejtés és milyen fán terem ez a dió. Nem őket bántva, de ha erről mesélnének a magyar iskolákban is, sokkal könnyebb lenne az életünk.) Beteszem ide a kiejtés táblázatot. Ez volt a hét legizgalmasabb újdonsága a tananyagban.

Hétfőn tesztet fogunk írni. Hétről-hétre monitorozzák a tanulók haladását. Reménykedem a legjobbakban. Sok volt az új téma, pl.: sport, munka, érzések, stb. Kicsit még mindig zavaró, hogy a csoportban nem vagyunk egy szinten, de legalább húzzuk egymást (már aki akarja).

Péntek délután elmentünk az iskolával (és az itt lévő spanyol tanulókkal) Canterburybe. Maga az utat 25 perc alatt tettük meg busszal (hogy miért nem vonattal az jó kérdés, egy oka az van: megint sztrájkolnak a vasutasok). Busz parkolóból besétálva a városba egy csodálatos város terült elénk. Épületek hangulata, az utcák forgataga magával ragadja egyből az embert. Az idegenvezetőnk mesélt sok mindent a város történetéről, legendáiról és a lehetőségeiről. Mivel csak egy délutánra mentünk, ezért a katedrálist csak kívülről tekintettük meg, de egyszer megérne egy misét belülről is. Hihetetlen, hogy minden zöldövezeti terület milyen rendben tartott, gondozott és, hogy az emberek mennyire figyelnek oda, hogy tiszta is maradjon (és az utcák is). Sehol egy szemét, sehol egy kutyaszar, csikket sem láttam.

Néhány képet a linken találsz.

Dagoca