Út az új kaland felé avagy hogy sikerült kijutni

Kedves Olvasó,

Elkezdődött a kaland. Nem tudom azt mondani, hogy sok alvással ( azt hiszem ennek nap végén meg lesz az ára). Magyar idő szerint 3:20-kor indult ez a nap (angol idő szerint 2:20, igen Angliába érve jöttem rá erre).

A poggyász feladás és a biztonsági ellenőrzés sikeressége után csak egy kis időt kellett várni a repülőre. Választott légitársaság: Ryanair. Cél állomás: Broadstairs. Repülő út rendben volt ( fapados még mindig kényelmetlen ). Gépről leszállva, az a meglepetés ért, hogy a központi terminálba nem buszokkal viszik be az embereket, hanem metróval, ami 5 percenként jár. Terminálba beérve (mivel UK nem az Unió tagja) útlevél ellenőrzésen épp, hogy átcsúsztam, mert hogy az automata kapu nem akarta elfogadni az útlevelem. így irány a manuális rendőrségi ellenőrzés (pont ettől féltem). Szerencsére csak annyit kérdeztek, hogy honnan jöttem. Ez is meg volt, irány a bőröndért. 10 pult között meg lett, ami nekem kellett. Sajnos itt vettem észre, hogy a bőröndöm egyik kereke valahol elmaradt, maradt még három, de nem volt a legkényelmesebb vele jönni. Reptérről kiértve megkérdeztem az egyik biztonsági emberkét, hogy merre menjek, ha ezt a buszt keresem (előre megvettem ezt a buszjegyet). Nagyon szép angolsággal elmondta. Megtaláltam a buszállomást, majd jött is a busz, ami be vitt London Stratford állomásra. Állomásra érkezve láttam egy plázát, amelybe kitaláltam, hogy ebédelni szeretnék. Nem jött össze (koronázási ünnepség és vasárnap lévén nem sok minden volt nyitva). Néhány szendvicses, illetve gyors kaja volt. Maradtam a szendvicsnél.

Plázán átsétálva értem el az international állomásra, ahonnan indult a vonatom Broadstairsbe. Vonat jegyet nem vettem meg előre. Először automatán szerettem volna megvenni, de az nem azt akarta, amit én, így pénztárban vettem meg végül. Meglepő volt, hogy 10 GDP-vel kevesebbé vettem a pénztárból, mint az automatából. Peronhoz érve ki volt írva, hogy a vonatot bontják, de nem értettem hogyan. Ez még ekkor talány volt. Közben elhaladt egy vonat olyan sebességgel, hogy nem tudtam mit gondoljak mi lehet ez.

Itt egy kis bemutató:

Számomra később derült ki, én is egy ilyen csodával jöttem csak más volt a színezése. Útközben Waze-val megnéztem, ugyan mennyivel mehet, hát 220 km/h-val sikerült neki hasítani. Tényleg nagyon pontos volt, gyors és mindenről tájékoztattak a vonaton információs képernyővel. Kicsit koszos volt és sokan voltak rajta, de ennyi baj legyen. Mondjuk a magyar vasút ehhez képest sehol nincs.

Érkezésem után:

Megérkezve már csak egy kis séta várt rám (jó lett volna hibátlan bőrönddel). Házhoz érve épp a szokványos életüket élve (fűnyírás, kert rendezés, takarítás, stb.) fogadtak szívélyesen.

Örülök, hogy itt lehetek és végre megnyugodtam, hogy ez már nem állom, hanem a valóság.

Kicsit pihentem, majd úgy döntöttem, bármennyire is fáradt vagyok szeretnék lemenni a tenger partra sétálni. Jó volt nagyon. Egyrészt kisétáltam magamból az út izgalmát, más részt megnéztem, hogy milyen gyönyörű helyre is jöttem. (Plusz: megvan, hogy hol fogok futni a következő egy hónapban. )

Végül néhány kép a mai napomról: LINK

FAN FACT, milyen lenne nálunk egy ilyen rendezvény:

Dagoca