Rápihenés az első iskolai napra

Kedves Olvasó,

Szuperül indult a napom, mivel sikerült egy nagyot aludni. Meg merem kockáztatni, hogy régen nem aludtam ilyen jót.

Reggel a suli felé sétálva készítettem egy kisebb videót, amely megmutatja, hogy milyen it egy tipikus utca. Link

Mielőtt a sulihoz odaértem, még szereztem egy kávét, kivételesen nem a megszokott eszpresszót választottam, hanem vanilíás latte-t. Suliban egy kedves úriembertől megkérdeztem, hogy tud-e ilyen programról, mint kiderült ő se tudott róla. Így alakult az, hogy magamtól jártam végig a várost.

Még mindig azt gondolom, hogy gyönyörű ez a város. Vannak szűk utcák és kanyargósak is, de egyszerűen, nagyszerű. Maga az épületeknek van egy atmoszférája, vagy nem is tudom hogy lehetne szavakba önteni. Kicsit olyan mintha mesélnének.

Városban sétálva észre vettem egy emlékművet. Olyan érzésem volt, mintha már láttam volna ilyet.

Emlékmű mögött van egy kisebb park, leültem és elgondolkodtam egy dolgon. Bár a blog Angliáról szól, de megérett bennem egy gondolat és tennék egy kis kitekintést. Fura számomra, hogy itt is van első illetve második világháborús emlékmű a városban (mondjuk közel sem annyi, mint Magyarországon). Nem értem teljesen hogyha a világ ennyire szenvedett a világháború alatt illetve után és a következményeitől, akkor miért nem tanultak belőle az emberek. Hiszen egy nagy tanulság volt, sok lemondással, sok veszteséggel. Rengeteg minden tönkrement a háború következményei miatt. Az embereknek mindent újra kellett építeni. Szinte el se telt 100 év a második világháború után, felnőtt több generáció is, de olyan, mintha elfelejtették volna, hogy mi történt. Hozzászoktunk a jóhoz, a kényelmeshez és már nem akarunk lemondani róla. Nem figyelünk oda a föld értékeire és nem tiszteljük embertársainkat. Szomorú ez a helyzet. Szívemből reménykedem, hogy nem egy újabb világháború fogja felébreszteni az embereket és észhez téríteni. Fontos, hogy becsüljük meg amink van és ha tehetjük segítsünk azoknak akiknek szüksége van rá. Minden nap egy kis jó cselekedet és máris jobb lesz a világ.

Jó volt ezt kiírni magamból, de most térjünk vissza a mai napomhoz. Parkba üldögélés után mentem tovább és felfedeztem a várost.

Városi ünnepséghez érve csináltam egy kis hangulati videót: link Kicsit olyan, mint Magyarországon, csak itt boldogabbak az emberek és élvezik a kint létet. Nem csak az emberek és a gyerekek száma volt sok, de a kutyáké is. Érdekes volt számomra, hogy mennyire szocializáltak a kutyák. Vannak fajták, amik nem viselik el a másik kutyát, az itt is meg volt, a különbség csak az volt, hogy itt hallgattak a gazdájukra.

Ünnepség alatt egy előadást megnéztem. Ha jól gondolom ez ilyen népi előadás volt. Érdekesség kedvéért erről is csináltam egy videót.

Előadás után bementem egy Tescoba és egy drogériába, kellett egy kettő dolog, amivel nem akartam a bőröndömet terhelni. Fura volt számomra, hogy szinte majdnem minden dolog olcsóbb volt Magyarországhoz képest (legalább is a tisztálkodási eszközök biztos). Ezt még talán nem írtam, itt végre nem nyomtatják ki automatikusan a nyugtát vásárlásnál, csak ha kéred. Bárcsak Magyarországon is elterjedne ez, de a legjobb lenne, ha lenne valami NFC chip amit lehúzva digitálisan elküldené a nyugtát, ha akarod.

Visszajöttem a házba, ahol kaptam szállást. Aludtam egy kicsit, mert jól esett. Ennek az egy hónapnak rólam kell, hogy szóljon és figyelnem kell a jelekre. Alvás után olvastam, majd szép napsütés kicsalogatott. Elmentem a tengerpartra futni. Igen egy újabb álmom vált valóra. Két évvel ezelőtt mikor Barcelonában voltunk a testvéreimmel ott kapott el a vágy, hogy milyen jó lenne ott élni és a tengerparton minél többet futni (bevallom őszintén, hogy az ott látottak azért motiváltak is). Mikor Angliára írtam össze, hogy miket szeretnék hozni magammal, a futó cucc ott volt a listán, mert tudtam, hogy be szeretném teljesíteni ezt a bakancslistás pontot. Igaz nem Barcelona, dehát ez is tengerpart. Érdekességként beteszem ide a távot, de nem mondanám magam sport futónak, inkább csak amatőr kedvelő vagyok.

Holnap végre suli (szerintem most jó néhány diák megverne, ki az a hülye aki várja a sulit). HÁT ÉN!!!

Végére néhány kép a mai napról: LINK

Dagoca