Pakoljunk össze avagy készüljünk az útra

Kedves Olvasó,

Tanakodtam, hogy írjak-e az előkészületekről, de végül is úgy döntöttem, hogy ez is része az utazásomnak.

Félek, aggódom és nem értem, hogy vettem rá erre magamat. Olyan szinten kilépek a komfortzónámból, hogy erre nincsenek szavak. Nincs védőháló, nincs segítség és egyedül is leszek. ( Tudom-tudom: a családom, barátaim mind itthon vannak.) Arról is nem beszélve, hogy az önbizalmam és a magabiztosságom is a béka feneke alatt kettővel van. Hogyan fogok én megszólalni angolul? Hogyan fogom megértetni magam? Mi van ha nem fog menni?

Oké elég volt, itt megálljt parancsolok magamnak és végre elkezdem nézni a pozitív oldalt, bízni kezdek magamba. Sok mindent megcsináltam az életben és sok mindent elértem, amelyekre büszke is vagyok. Tudom ez is menni fog, még ha az eleje nehéz is lesz.

Mióta kitaláltam és megvalósítottam az ötletet azóta készítem magam rá. Tanultam angolul, gyakoroltam. Sokszor a fejembe is pörögnek a mondatok, hogy ezt meg azt hogyan is kellene angolul mondani. Őszintén? Nem brillírozok, de hiszen ezért megyek Angliába, hogy megtanuljam.

Eddig nem hittem benne, hogy össze is jön. Kicsit féltem, hogy nem lesz minden rendben. Az elmúlt időszak nagyon nem volt könnyű. Élet nem volt igazságos és megértő. Olyan történt, amire nem most, hanem 20-30 év múlva számítottam. Most is és minden percben arra gondolok, hogy milyen intő szavakat adna, hogy mennyire aggódna értem és mennyire féltene. Itt lenne velem és segítene összepakolni, készülődni. De már nem lehetséges és nincs rá lehetőség. Ő elment és most már fentről nézi, hogy mi történik velem, hogyan haladok. Még én élek addig mindig itt lesz velem a szívembe, így jön velem Angliába is.

Elmúlt hetekben elkezdtem összeírni, hogy miket is szeretnék magammal vinni. Repülőjegy vásárlásnál keretet szabtam magamnak (25 kg feladott poggyász, két fedélzeti poggyász: egy kicsi táska és egy kisebb bőrönd). Ezt kell beosztani. Igazából nem kell sok holmi, hiszen kint is lesz mosási lehetőség és ha valami még is kellene ott a bolt. Mindenképpen ott kell lenni: fényképezőgép és objektívek, laptop (nem a munka miatt), töltő, átalakító, gyógyszer, néhány ruha és jó magam.

Igen itt fontos megemlíteni egy dolgot. Talán ezzel is kezdhettem volna. Szervezésnél két opció volt. Az egyik, hogy úgy megyek egy hónapra ki, hogy közbe dolgozok. A másik opció, hogy közbe nem. Végül is a másodikat választottam. Szerencsés és hálás vagyok, mert ebben a munkahelyem is támogat (1 hónap azért nem kevés). 1 hónap szabadság, ahol tanulhatok és magammal foglalkozhatok. Vajon milyen lesz visszatérni egy hónap után a valóvilágba? Nem árulok el nagy titkot, kb. egy hónap és néhány nap múlva kiderül. Egy biztos: gyorsan el fog repülni az idő. Nagyon sok emlékkel, tapasztalattal és reményeim szerint magabiztosabban fogok visszatérni.

Néhány dolgot azért vásároltam az úthoz. Egy új kabátot és egy új cipőt, ami vízhatlan, illetve kellett egy carry on bag a fedélzetre, mert a bőröndöm túl kicsi.

Összepakolás nem volt nehéz, hiszen csak lista szerint végig kellett menni és betenni. Bőröndök bezárva, már csak a laptopot kell betennem. Azt hiszem kész vagyok az útra. Még lelkileg készülök, de vasárnap nagy kalandba belevágok és nem riadok vissza.

Dagoca