Első nap a suliban

Kedves Olvasó,

Ma hivatalosan is beiratkoztam a suliba. Végre elkezdődött. 8:45-kor egy űrlap ellenőrzésével és egy gyors fénykép készítéssel megtörtént a beiratkozás. Utána elmentünk egy gyors teszt írásra (regisztrációkor is ki kellett tölteni egy tesztet, de mint utólag kiderült a megfelelő csoportot keresték számunkra). 4-en írtunk tesztet ebből 3-unk egy csoportba került, olyan diákok mellé akik már hetek, hónapok óta itt vannak. Így lettünk 6-an egy csoportban.

Teszt írás után be is ültünk az első órára. Igazából a mai órák arról szóltak, hogy a tanárok és mi is megismerjük egymást. Több féle módon és megoldással mutatkoztunk be egymásnak és hogy mennyire megcsapott a nemzetiség szele az hihetetlen. Egyik srác Spanyolországból egy szigetről jött, kettő srác Szaud-Arábiából, egyetlen leányzó Thaiföldről és van egy ukrán nemzetiségű társunk is, én meg ugye Magyarországról. Érdekes volt számomra, hogy Európán kívül mennyire nem ismerik Európát és az országokat.

Délelőtt volt egy kis nyelvtanozás, de a délutáni óra már társalgással telt. Mindenkinek kellett magáról 10 szót írni és a másiknak kérdésekkel kellett kideríteni, hogy mit is jelent az a szó. Azt hiszem ez az én játékom. Kérdezni bármikor, bármennyit (jó magyarul biztosan jobban menne). Talán érdekességnek azt tudom leírni még, hogy a spanyol és a két arab sráccal mentem el egy görög étterembe enni. Közben meg nagyon jókat beszélgettünk. Mindannyiuk fiatalabb és a többségük tanul még. Egyik srác elmesélte, hogy vannak olyan egyetemek, ahol nem is oktatnak másként csak angolul, már pedig ő nem tud angolul, illetve most már valamennyit. Lényeg a lényeg, hogy zéró angol tudással eljött angolul tanulni, azért, hogy utána egyetemre tudjon menni.

Végére még egy kis összegzés: olyan jó volt újra iskola padban ülni és olyan jó érzés, hogy itt a diák számít és nem a tananyag. Az meg csak a hab volt a tortán, hogy sok mindent értettem és volt bátorságom megszólalni, kérdezni és társalogni.

Dagoca