Manchester by the Sea – ahogy én láttam
Veszteségről és bűnről szóló dráma, ami nálam kevésbé működött, de felkavaró kérdéseket hagy maga után.
Dátum: 2019. március 24.
Film: Manchester by the Sea (2016)
Őszinte leszek: nekem ez a film nem jött át. A sztori nagyon egyszerű, és emiatt nekem nem is lett igazán erős. Volt benne egyetlen rész, ami tényleg megfogott – amikor elmeséli a múltat, hogy leégett a ház, hogyan történt, és miért vesztette el a gyerekeket. Na ott megállt bennem a levegő. Ott kezdtem el azon gondolkodni, hogy ezt hogy lehet egyáltalán túlélni, mi a “helyes út”, és amikor a rendőrségen elővette a fegyvert, hogy fejbelője magát… azt a pillanatot megértettem. Mert vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet elhordozni.
Egy gyerek elvesztését szerintem nem lehet megbocsátani – se magunknak, se másnak. Ráadásul itt nem egy ok volt, hanem több: alkohol, figyelmetlenség, trehányság. És amikor a rendőr azt mondja neki, hogy nem lesz büntetés… hát én ott kiakadtam. Oké, hogy baleset, oké, hogy nem akarta, oké, hogy ő maga is viszi ennek a terhét élete végéig – de amikor egy hiba emberéletet visz el, akkor az tényleg “csak” hiba? És ne felejtsük el: nem csak a gyerekek haltak meg, az anyjuk életét is tönkretette. A legtöbb ember az ilyesmibe belerokkan.
Igazából ezeken a gondolatokon pörögtem végig, és közben az is feltűnt, hogy nincs is annyi történés a filmben, ami elvitte volna a figyelmemet. Kicsit üres volt.
A szereposztás viszont tetszett. Benne volt az egyik kedvencem, Lucas Hedges – kb. miatta néztem végig. Ő most is jól játszott, mint mindig (nézd meg tőle a Ben is Back-et vagy a Boy Erased-et, nagyon jó bennük).
IMDb 7,8-at ad rá, de szerintem ez bőven lehetne 6,1 is. Nekem ez most ennyit ért.