Concussion – A bennünk élő igazságkereső
Will Smith visszafogott alakításával mutatja meg, milyen árát fizeti az, aki szembeszáll a sportipar gépezetével.
Dátum: 2017. november 17.
Film: Concussion – A bennünk élő igazságkereső (2015)
Ez nekem egy nagyon jól sikerült film. Mozgalmas, izgalmas, drámai, de közben nem az a nyálas, hanem az a csendes, felnőtt dráma, ami lépésenként adagolja az infókat. A sztori lényege, hogy egy ember – ráadásul nem is amerikai, hanem bevándorló orvos – egyszerűen azt mondja: “figyeljetek, itt valami nagyon nincs rendben”, és ezzel belenyúl egy óriási, pénzre épülő rendszerbe. Onnantól pedig beindul az, amit sajnos ismerünk: ha egy üzlet elég nagy, akkor az igazság hirtelen már nem olyan fontos.
A film nagyon jól megmutatja, hogyan működik ez a kapitalista világ: addig minden rendben, amíg az emberek szórakoznak és fizetnek, de abban a pillanatban, hogy valaki felteszi a kérdést, hogy “és az emberélet?”, akkor hirtelen kényelmetlenné válik. Itt konkrétan az a durva tanulság, hogy néha tényleg emberéletek kellenek ahhoz, hogy valami változzon. És ahogy írtad: aki felfedi a baj titkát, az sokszor “eltűnik”, háttérbe szorítják, megpróbálják hitelteleníteni. Itt is ez történik.
Nagyon tetszett az a gondolat is, hogy lehet akármennyi diplomád, akármilyen tudásod, ha a pénz ellen beszélsz, akkor hirtelen már nem számítasz. A film elég világosan kimondja: az számít, hogy a rendszer tovább termelje a pénzt. És ez az, ami miatt csalódik az ember – mindig azt hisszük, hogy a világ lehet jobb, aztán jön egy ilyen sztori, és kiderül, hogy még mindig ugyanott tartunk.
A “felháborodás” része szerintem azért volt, mert a film nem nagyon finomkodik: kimondja, hogy egy népszerű, szeretett sport mögött van egy sötét oldal, és hogy sokáig inkább letagadták a problémát, mintsem szembenézzenek vele. Ezt egy ország kedvenc szórakozásáról elég nehéz hallani. A film pedig nem ellenségből mondja, hanem azért, hogy “hé, ezek az emberek meghaltak, vagy tönkrement az agyuk, ez nem normális”. Ez a nyers valóság.
Will Smith szerintem itt is nagyon jó. Visszafogottan játszik, nincs túldramatizálva, de pont ezért hiteles. Nem tolja a képünkbe az érzelmet, de amikor jön egy-egy jelenet, az üt. A film tempója egyenletes, szépen építi a bizonyítást, és tényleg csak a végén kapcsol rá. Az utolsó 15-20 percet én is kicsit összecsapottnak éreztem, mintha le kellett volna zárni gyorsan, de ettől függetlenül a hatása megvan.
Összességében: nagyon jó film, őszinte mondanivalóval, jó főszereplővel, kellemetlenül igaz üzenettel. Nálam simán ül a 8,3/10. Ajánlós, de nem “háttérre felrakom” kategória – ez gondolkodós.